100% hiszti

Semmit nem utálok jobban, mint az értelmetlen hisztit.
Nem is hagyom a végletekig elfajulni. Egy, évek óta bevált módszerem van. Leültetem a gyermeket egy helyre, ahol kitombolhatja magát, és rálátunk egymásra, majd én elkezdek mással foglalatoskodni.

Akár egy másik Manóval, könyvvel, bármivel, de persze az egyik szemem mindig rajta van, és pár perc dühöngés után megkérdezem, hogy befejezte-e. Ha, a továbbiakban is folytatja, akkor még ücsörög ott egy picit, hiszen biztos nincs jobb dolga, mint feleslegesen itatni az egereket.
Általában ez a „görcs” elmúlik pár perc alatt, és mehet minden tovább.
Amennyiben nem múlik el, felveszem, odaviszem a tükör elé, és megmutatom neki, hogy nem szép látvány, amikor hisztizik. Olykor az arcát is megmosom, és fantasztikus türelmemnek köszönhetően nem teszem be a hideg víz alá. Sosem tennék ilyet, csak felnőttekkel.

Ez még a jobbik eset, mert nem utcán történik. Erről is megvan a kialakult véleményem, de -természetesen-, amíg nem a saját gyerekemről van szó, nem tehetem azt, amit megkövetelnék a sajátomtól. Ugyanaz a képlet, ami otthon. Hagynám, hadd csinálja.

Biztos nem sokan értenek egyet velem, de, ha engedünk a nyomásnak, akkor a gyermek a jövőben is használni fogja ezt a fegyverét. Valóban, roppant kellemetlen, ha egy üzletben vagyunk, de, ha nem akarjuk, hogy megegyen reggelire minket, akkor tenni kell érte.

Kulcsszó, a következetesség! Gyermeknevelésnél ez a legfontosabb. Valamint, a szemkontaktus. A ‘kisember’ is ember. Ő is igényli, hogy a szemébe nézzünk, amikor tárgyalunk vele. Tessék hozzá leguggolni. Erről egy vers ugrott be.

Birtalan Ferenc: Míg megnövök

Engem ne emeljen a magasba senki,

ha nem tud addig tartani,

míg tényleg megnövök.

Guggoljon ide mellém,

ki nem csak hallani,

de érteni akar,

hogy közel legyen a szívdobogásunk.

Számomra a gyereknevelés példaképe Ranschburg Jenő. Bizonyára, sokatok ismeri is.

Van egy hisztikezelő módszere, ami szintén bevált módszer. Annyit tesz, hogy amikor a gyermek elkezd őrjöngeni, akkor úgy kell tenni, mintha ott sem lenne. Láthatatlan módszer.

Hangosan ki kell mondani a nevét, kérdezni, hogy hol van, keresni a lakásban, udvaron, csoportszobában, bárhol. A Törpe elfelejti, hogy épp hisztizik, és megrémül, hogy az Anyja, Apja, vagy aki épp vele van, miért nem látja. Rögtön hozzánk fog szaladni, hogy “itt vagyok, itt vagyok!” Nem fogja érteni, hogy miért nem láttuk, de akkor elmagyarázzuk Neki, hogy az ordibáló gyerekek láthatatlanok. Ajánlani tudom a kipróbálását.

Zsarolás.

Fejezd be, mert:

– nem kapsz csokit

– nem megyünk a játszótérre

– nem mesélek, etc..

Nem szép dolog a zsarolás, de hasznos. De ne tegyünk pontot hamar a mondatvégére.

Fejezd be, mert nem kapsz csokit.

Fejezd be, mert nem kapsz csokit, hiszen taknyod-nyálad egybefolyik, így meg sem tudnád enni.

Ha az utóbbit választjuk, akkor nagy esély van rá, hogy megérti a gyermek.

Persze, azért próbáljunk meg arra törekedni, hogy megelőzzük a hisztit, ami megelőzhetetlen.