Mikor mehetek vissza dolgozni?

Mikor szükséges a bölcsőde? Összetett kérdéskör, mert sok mindentől függ. Én, a magam részéről, úgy gondolom, hogy 2 éves kora előtt nem feltétlen vinném bölcsődébe a gyermekemet. De, ez a gyerek fejlődésétől is függ. Hiszen, tudjuk, hogy sok 2 éves fejlettebb a koránál, így már nem elég az, ha otthon van Anyával, és párszor elmennek casttogni. Kellenek az impulzusok, a környezetváltozás, és a gyerektársaság. Unatkozik otthon, és pajtásokra vágyik. Ez nem az Anya hibája. Kellenek a gyermekkel azonos korú barátok, ahogy nekünk is kellenek. Általában velünk egykorú barátaink/ismerőseink vannak. Plusz/mínusz 5 év. De, embere válogatja. Nekem, például csak idősebb barátaim vannak, mert az én korosztályommal nem jövök ki, csak pár emberrel. Nem tudom miért, talán, mert meghaladom a korom. He-he. Bár, néha úgy érzem, hogy inkább lefelé… Na, de nem rólam van szó. Nem tehetek róla, tudat alatt le vagyok magamra korlátozódva. Amióta tudjuk, hogy babánk lesz, és a szívünket már a testünkön kívül fogjuk hordani, tudatosan az a célunk, hogy gyermekünk boldog legyen. Nem mindenki teheti meg, hogy otthon marad a Manóval, mert vissza kell mennie, dolgozni. Ilyenkor kénytelenek megoldani a gyermek napközbeni ellátását. Több variáns van: – nagymama, nagypapa (amennyiben megoldható) – babysitter (ha ki tudják fizetni) – bölcsőde, családi napközi A Mama, Papa opció, nem hiszem, hogy hosszútávra tervezhető. Nem kell rosszra gondolni, ezalatt azt értem, hogy a gyermek nagyon-nagyon unatkozni fog. Inkább egyszeri alkalmakra „használnám” a nagyszülőket. De, kétlem, hogy Ők is arra vágynának, hogy minden nap az unokát szórakoztassák, hiszen már felneveltek Téged, és testvéreidet, ha vannak. Ha úgy érezzük gyermekünk még nem elég érett arra, hogy közösségbe adjuk, válasszunk, babysittert. A „Pótanya” alkalmazása, nem egyszerű, mert egy idegenre hagyod ott a gyermekedet, akiben muszáj lesz megbíznod. Megnézel minimum 247000 nőt, amiből 1 sem jó. Mondom én, akinek jelenleg is ez a munkája. Azért nem jó Nektek 1 sem, mert én már foglalt vagyok. Heh. A pénz is kényes kérdés, mert én úgy hiszem, hogy, ha már egy „idegenre” hagyom a gyermekem, akkor jól megfizetem. Mi motiválja az embereket a legjobban? Az emberek nagy részét? A pénz. Minél jobban megfizetem, annál nagyobb biztonságban tudom a bébimet. Sajnos, kevesen gondolják így, és inkább felveszik a gyermekük mellé azt a nőt, aki kevesebbet kér. Ők tudják. A másik sajnos, pedig az, hogy rengetegen azért mennek el babysitternek, mert azt gondolják, hogy könnyű munka. Eltologatom a gyereket, picit játszom vele, alszik, eszik, pisil, kakil, és kész. Ki kell, Őket ábrándítsam, mert ez ennél összetettebb. A gyerek nem 1 kiló hús, amit felvágunk, esetleg, darálunk, és szeletelünk, és a munkaidő lejártával betesszük a fagyasztóba, majd másnap elővesszük. A gyereknek érezni kell, hogy szereted, törődsz vele, fejleszted, és mindent megteszel annak érdekében, hogy jól érezze magát, és ne egy sarokban üljön, amíg Te számolod a perceket a nap végéig, hogy tarthasd a markod a napi összegért. Ha sír, csinálj hülyét magadból, ha szomorú, csinálj hülyét magadból. Az efféle mód kétségtelen előnye, hogy a baba nem szedi össze a közösségben elkerülhetetlen nyavalyákat, nem kell állandó táppénzre menniük az Anyukáknak. A Nanny választása nehéz, és körülményes, de nem lehetetlen. A bölcsődék, és a családi napközik, tökéletesek arra, hogy az Anya visszamenjen dolgozni, és a legköltséghatékonyabb is. Mármint a bölcsőde, mert a CSANA nem, ott fizetni kell, hiszen kevés gyerek van, (jobb esetben) és a fejlesztésre nagy hangsúlyt fektetnek. (jobb esetben) Ami még pozitív lehet, hogy a bölcsődék 6 hónapos kortól vesznek fel gyerekeket, egészen 4 éves korukig. A CSANA, az mindenevő, de nagy %-ban ugyanaz a felállás.

Én kicsit idegenkedem a bölcsiktől, mert néha irreálisan sok gyerek van egy csoportban. Nyilván, nem mindenki tudja kifizetni a magán bölcsődéket, így nincs miről beszélni. Amikor tanultam, 2 olyan tanárnőt kaptam, mind a ketten bölcsődevezetők, akikre a mai napig felnézek, és megköszönöm Nekik, hogy vesződtek velem. Tipikusan az a 2 nő, akiknek nemcsak a szakmájuk ez, hanem a hivatásuk is. Ki merem mondani, hogy nekem is. Lehet ezért voltak már elsőre szimpatikusak. Ahol gyakorlaton voltam, ott is 2 csodád „bölcsisnéni”-vel ismerkedtem meg, és nyugodt szívvel vinném oda a gyermekem. Nyilván nem véletlen, hogy itt volt bölcsődevezető az egyik kedves tanárnőm. Soha ne legyen lelkiismeret furdalásunk, ha nem tudunk otthon maradni a gyermekünkkel 3 éves koráig. Amint, írtam is: Nem igényli, és kitűnően tud alkalmazkodni.